Feltárul a földpiramis – a pannonok szentélye a halom alatt

 

 

Szkítakori, mintegy 2600 éves halomsír feltárása diákok részvételével 2012. június 18 – július 27 között, kéthetes váltásokban.

 

A régészet, a kutatás iránt érdeklődő általános- és középiskolás diákokat, egyetemistákat, szülőket vártunk egy nem mindennapi ásatásra.  A táborban részvételi díjat nem kellet fizetni, de a központilag szervezett étkezés részben önköltséges volt (napi háromszori étkezés kb. 1300 Ft/fő/nap). 

 

A hét leleteit folyamatosan frissítettük. Gratulálunk a megtalálóknak!

A tavalyi ásatás legszebb leletei és a megtalálóik itt tekinthetők meg.

Idén megválasztottuk a nap kövét is.

 

A település legmagasabb pontján 2700 évvel ezelőtt a törzsfő sírja fölé emelt hatalmas halomba a kései utódok pincét, tyúkólat vájtak, mintegy háromnegyedét pedig a környező vertfalú házak építése során hordták el. A temetkezési helyet már a ’90-es években szerettük volna feltárni, de akkor a pénz hiánya miatt még lemondtunk erről. Cziráki Viktornak köszönhetően az elmúlt két évtizedben előkerült tárgyak jelentős része nem kallódott el, s végül ajándékaként a Wosinsky Mór Múzeum gyűjteményébe került. Tavaszi terepszemlénk idején a már mintegy háromnegyedéig elhordott, elpusztított egykori földpiramis omladékán különlegesen díszített edények töredékei, festett, faragott csontlemezek, olvadt bronzdarabok kerültek elő. Egyértelművé vált, hogy a sírhalom feltárásával nem várhatunk tovább, a leomlott földet, a még feltárásra váró rétegek anyagát át kell szitálni és tudományos alapossággal meg kell kutatni az egész temetkezési helyet és környezetét. Ehhez megkaptuk a telek tulajdonosainak, a Strupka-Magyar házaspár hozzájárulsását és munkánkat is szinte mindenki segítette: az önkormányzat és a Regölyért Egyesület, a régi, negyedszázaddal ezelőtti régésztáborosok és egyszerű jószándékú emberek. Volt, aki palacsintát, volt aki fánkot sütött a gyerekeknek, más zöldségeket küldött, vagy éppen dinnyét, üdítőt hozott. (Sajnos a regölyiekre jellemző kedvességet beárnyékolja az, hogy akadt egyetlen ember, éppen a közvetlen szomszéd, aki akadályozza a további feltárásokat. Őt nem érdeklik a világon is egyedülálló leletek, a sír központi építménye kertjébe átnyúló csücskének feltárásához a zöldkár felajánlott megfizetése ellenére sem járult hozzá. Így a lelőhely további pusztulásának megelőzésére csak a további szántást, talajművelést korlátozó hivatalos védési eljárás ad majd lehetőséget.) A februártól zajló előkészítő munkák során már előtűntek a halomsír még érintetlen rétegei. Szerkezeti szempontból jól elkülönült a külső, 5-10 cm-es rétegekben felhordott és erősen ledöngölt, ma is betonkeménységű leletmentes külső rész és a belső, rengeteg leletanyagot tartalmazó égett rétegsor. A cölöplyukak, gerendanyomok alapján jól követhető volt, hogy a legalább 13x13 m nagyságú központi térben lévő, gerendákból épített, úgynevezett boronafalú, deszkapadlójú szentélyépületet az első szertartás előtt kívülről oszlopokkal vették körbe, melyeknek közét ágakkal, vesszővel töltötték ki, s ennek döngölték neki mintegy 3 m magasságig a halom külső, döngölt köpenyét. Ez a támfalrendszer az épületet védte az óriási földtömeg oldalirányú nyomásától – különben az összeroppant volna. A temetési szertartás végén az egész építményt rituálisan felégették. Az iszapolódási csíkok alapján az is jól követhető, hogy az így kialakult katlant még hosszabb ideig nyitva hagyták, s a továbbiakban ide hordták be az újabb és újabb szertartások erősen megégett, régészeti leletekben hihetetlenül gazdag maradványait. Végül az egész szentély és a temetkezések fölé hatalmas, mintegy 60 m átmérőjű és 8-10 m magas halmot emeltek. Ilyen szerkezetű halomsírra eddig az európai területről nem ismertünk példát, csak Szibériából voltak adataink arra, hogy a szentélyt is a halom alá temették.

 

A falusiak az elmúlt két évszázadban a döngölt rétegek jelentős részét elhordták házaik építéséhez. A vert falhoz alkalmatlan, a központi részt kitöltő égett, hamus rétegekkel szerencsénkre nem foglalkoztak. Átszitálva minden elbontot réteg földjét, az elmúlt hetekben sorra kerültek elő az újabb és újabb geometrikus díszű csontfaragványok, bronz lószerszámdíszek, háromtollú nyílhegyek, pikkelypáncélok lemezei. E tárgyak párhuzamai tőlünk keletre mintegy tízezer kilométerre, az i.e. 7. századi belső-ázsiai nomád népek hagyatékában, főként a mai Kazakisztán és az attól keletebbre eső területeken találhatóak meg. A kerámia leletek egy része pedig a helyi, Kelet-alpi kora vaskori Hallstatt-kultúra népe által használt edényformák és díszítések felé mutat. Jelentős azonban a rendkívül magas technológiai ismeretekről tanúskodó, hihetetlenül vékonyfalú, legtöbbször feketére égetett edénytöredékek aránya is. Ez utóbbiak a mai olasz területek, az i.e. 7. századi etruszk edényművesség irányában mutatnak közvetlen kapcsolatokat. Már az eddig előkerült leletek is egyértelműen arról vallanak, hogy az i.e. 7. század második felében a regölyi halom alá eltemetett előkelő a korabeli három világ határán - az európai őslakos hallstatti, a keleti szkíta és a déli etruszk kultúrkörök találkozásánál – bírta korának legszebb, legjobb fegyvereit, luxustárgyait. Az eddig ismert leletektől és temetkezési rítustól eltérő, de ugyanakkor egységes színezetű anyag alapján kijelenthető, hogy a regölyi feltárás anyaga nem köthető a hazánkban eddig talált szkíta leletekhez.

 

Az előzetes munkálatok során talált leletekről, a halomról és a környezetéről csak ízelítőképpen néhány kép.

 

Egyetemes kultúrtörténeti jelentőségű az itt előkerült kis csontból faragott Janus szobor-töredék, amely a világon a legkorábbi megtalált ábrázolása a kezdet és vég kétarcú istenének. Tiszteletét Róma második királya, Numa Pompilius vezette be, s ezt a január hónap nevében máig őrizzük. Az etruszk világgal szoros kapcsolatokra utaló tárgyak azt bizonyítják, hogy az itt élő népek már korán a rómaiak látókörébe kerültek. Az eddig előkerült leletek és a régészeti megfigyelések alapján feltételezhető, hogy Regölyben az ókori forrásokban pannonok néven említett nép egyik törzsi vezetőjét temették el. A halom teljes feltárása – amennyiben sikerül támogatókat találni – további négy-öt évet vesz igénybe.

 

A feltárást anyagilag is támogatták: TamBau Kft., Pannonia Zrt, Pannonpharma Zrt., Váczi Gabriella, Koller Ferenc és családja, Árvai Tamás, Lukács Zoltán, Szabó László, V. Szabó Gábor, Jazyg Kft

 

                                                                                                                  

Kapcsolat: Dr. Szabó Géza PhD kaladea@freemail.hu

Információ a környékről, kirándulási lehetőségek:

http://www.freeweb.hu/brownfox/ujszkitia/index.html

http://www.pacsmag.hu/web/index.html